A fa éppen leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát.
Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte:
-Nem... nem. Nem annyira ritkák.
Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat.
Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye.

- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!

- Hagyjál, most álmos vagyok.

-Mesélj! - erősködött a csillag. - Mesélj róluk.

- Egy fahéjas kalács nagyanyó ráncos kezében.
Egy pár sportcipő Fotisz ágya alatt.
Egy kagylóhéj Angeliki álmaiban...
Egy masni a hold színével...
Jó éjszakát! Ma este nagyon álmos vagyok.

- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.

- Szeretlek! Nagyon!

- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.